ÖTLETEK . . .

 

AMIK  ELEINTE  MEGLEPŐEK

 

MÓDSZEREK . . .

 

AMIK  NEM  SZOKVÁNYOSAK

 

KÍSÉRLETEK ...

 

AMIK  SOKSZOR  ÚJSZERŰEK 

 

MŰTÉTEK . . .

 

AHOL MINDEZEKET

 

MEGVALÓSÍTJUK

 

Training boxon elért eredményeket befolyásoló tényezők rezidensek és szakorvosok esetében

Kakucs Tímea1, Lukovich Péter2, Dobó Noémi3, Harsányi László2

1Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, ÁOK VI.

2Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest

3Semmelweis Egyetem, ÁOK V.

Bevezetés: A minimál invazív sebészeti technika elsajátítása alapos elméleti és gyakorlati felkészülést igényel. A laparoscopos beavatkozások során a műtéti területet 2 dimenzióban látjuk, ez nehezíti a mélység- és irányérzékelést, ugyanakkor a tapintásérzés korlátozott. A laparoscopia betegen történő megtanulása betegbiztonsági, financiális és etikai szempontból egyaránt aggályos, ezért az oktatásban egyre nagyobb az igény az in vitro gyakorlási módszerekre (virtuális szimulátor, training box), illetve ritkábban a kadaveren és az élő állatokon történő gyakorlásra. Jelenleg a training boxon történő gyakorlás tűnik a legmegfelelőbb módszernek, azonban a már laparoscopos gyakorlattal rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Anyag és módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 2012. 11. 19-23. között szervezett laparoscopos gyakorláson 25 szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR training boxon egy kérdőív kitöltése után, melyben rákérdeztünk szakmai gyakorlatra, korábbi training box-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték használatra, és felkértük a saját technika értékelésére is. A vizsgált személyek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) (A,B,C feladat), és 3 általunk létrehozott feladatot (D,E,F feladat) kellett elvégezniük meghatározott idő alatt. A csak részben teljesített feladatokra hibaidőt számoltunk, és kizártuk a számításokból azokat a résztvevőket, akik részben sem tudtak teljesíteni egy feladatot. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk, az eredményeket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. Az FLS feladatoknál ez 71% vs. 54%, saját feladatainknál 52% vs. 49% volt. Korrigált összidőt a szakorvosok 92%-nál, a rezidensek 56,66%-nál, tudtunk számolni. A laparoscopos technikát esetlegesen befolyásoló tényezők közül mindössze a saját laparoscopos műtétek száma mutatott szignifikáns kapcsolatot az összidővel. A résztvevők 98%-a hasznosnak találta a gyakorlást, és 66%-a szerint az általunk készített feladatokat fejlesztették jobban a laparoscopos készségeket. Következtetések: Jelenleg Magyarországon a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a training boxok alkalmasak a szem-kéz koordináció, kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.